A teljes állású hazai idegenvezetők 99 százaléka vesztette el a munkáját, vagy került nehéz megélhetési helyzetbe – mondja Papp Gergely, a Magyar Idegenvezetők Egyesületének elnökségi tagja. Van olyan kollégája, aki matracot árul, vagy a felsőfokú angol nyelvtudásával építkezésen dolgozik, mások pedig BKV jegyellenőrnek mentek. Az, hogy két hónapig túlzsúfolt volt a Balaton, még nem helyettesíti a külföldi turizmust. Szerinte sürgősen párbeszédre lenne szükség a döntéshozókkal, mert eddig érdemi segítség nem érkezett. Arról is beszélt, hogy egy jó idegenvezető miért tekinthető az ország nagykövetének.
– Mit csinál most – a járványhelyzetben – egy idegenvezető?
– Kétféle típusú idegenvezetői munka létezik. Az egyik, aki magyarokat visz külföldre, mondjuk Nyugat-Európába, általában egyhetes, vagy tíznapos utazásokra. A másik az úgymond beutas, aki az idejövő külföldiekkel foglalkozik. Mindkét típus nehéz helyzetben van, de a beutas történet most teljesen padlót fogott.
– Mennyi idegenvezetőt tartanak számon Magyarországon?
– Sokkal több engedély van kiadva, de körülbelül olyan 3-4 ezer idegenvezető van, a 80-90 százalékuk budapesti illetőségű.
– Hányan maradtak munka nélkül, illetve kényszerültek más munka után nézni március óta?
– A teljes állású hazai idegenvezetők 99 százaléka vesztette el a munkáját, vagy került nehéz megélhetési helyzetbe. A csoportos turizmus jelentette a biztos munkalehetőséget és keresletet, de sokan éltek az egyénileg érkező turistáknak nyújtott szolgáltatásból is.
VAN OLYAN KOLLÉGA, AKI A MOSTANI NYÁRI IDŐSZAKBAN ÖT CSALÁDOT, ILLETVE EGYÉNI VENDÉGET IS IDEGENVEZETETT A FŐVÁROSBAN, DE EZ NEM JELENT MÉG EGY HÓNAPRA SEM MEGÉLHETÉST.
– A vírus előtt mely országból vagy országokból jött a legtöbb turistacsoport?
– Nyugodtan lehet mondani: az egész világból. Budapestnek az utóbbi pár évben nagyon jó hírneve és marketingje volt. Sok francia, olasz és spanyol csoport érkezett. A német és az osztrák turista sokkal kevesebb volt, mint 20-30 évvel ezelőtt, de azért tekintélyes volt a jelenlétük. Az angol nyelvű idegenvezetést igénylők vitték a prímet, amerikaiak és britek, de érdekes módon ausztrálok is sokan jöttek az elmúlt évtizedben, kanadaiak, illetve a Távol-Keletről egyre nagyon számban és nagy csoportokban érkeztek vendégek. A repülős és buszos turisták mellett egyre nagyobb számban érkeztek hajóval a vendégek. Kényelmes turisztikai megoldás az, hogy felszállnak egy hajóra, és 5-8 napot is utaznak egy régióban. Nem kell ki- és becsomagolniuk, plusz kapnak egy biztonságot azzal, hogy a hajón mindig ott vannak a csomagjaik. Jellemzően ezek a vendégek még helyi, központi szállodákban több napot is eltöltenek a hajóútjuk előtt vagy után. A Duna miatt Budapest az egyik központja a hajós turizmusnak, habár olyan sok minden nem történik központilag azért, hogy ezt valahogy itthon szabályozzák vagy fejlesszék. Vannak próbálkozások, de ahhoz képest, hogy mekkora volumenről van szó, kevés figyelmet kap.
– Turisztikai, idegenvezetői szempontból van lényeges különbség az egyes országok turistái között?
– Az európai turistától az különbözteti meg a tengerentúli turistát, hogy az utóbbiak általában hosszabb időre jönnek, 3-4 hetes körutakat csinálnak a kontinensen. Az ilyen utakat több hónappal előtte meg kell tervezni, és le kell foglalni. Egy francia, egy olasz meg tudja csinálni, hogy csak egy hétvégére jön Budapestre.
– A kormány döntése értelmében az összes visegrádi országból jöhetnek turisták a határzár ellenére is. Ez mennyiben jó hír az idegenvezetőknek?
– Az igazi fizetőképes keresletet a nyugat-európai, a tengerentúli vagy esetleg egyes ázsiai turisták jelentik. Az Egyesült Államokból, Kanadából vagy például Brazíliából a tehetős rétegek engedhetik meg maguknak, hogy ideutazzanak. Ők arányaikban sokkal többet költenek turizmusra. Egy amerikai turista általában egy ötcsillagos szállodát választ magának szállásként, míg a közép-európaiaknak átlagban szerényebbek az elvárásaik. A visegrádi országok turistái azoknak az idegenvezetőknek jelenthetnek munkát, akiknek van cseh, szlovák, esetleg lengyel nyelvtudásuk.
DE ÚGY KELL ELKÉPZELNI EGY CSEH, VAGY EGY LENGYEL TURISTÁT MAGYARORSZÁGON, MINT MONDJUK EGY MAGYART LENGYELORSZÁGBAN. MÁSKÉPP KÖLTENEK, MÁS AZ ANYAGI HELYZETÜK, MINT A NYUGAT-EURÓPAIAKNAK.
– A jó nyelvtudás előny lehet más munkák esetében. Az idegenvezetők közül hol tudnak, hol helyezkednek el inkább azok, akiknek sürgősen más megélhetés után kell nézniük?
– Nehéz nem úgy kell elképzelni ezt az egész összeomlást, mint egy hatalmas tragédiát. A turisztikai szektorhoz tartoznak a személyszállításra specializálódott cégek, a hajózás, az utazási irodák, a szállodák és az idegenvezetők is. Utóbbiak, ha profilt szeretnének váltani, akkor a turisztikai szektoron belül van elsősorban mozgásterük. A mostani helyzetben azonban ez nem lehetséges, mert az egész szektor bajban van. Ami esetleg köztes munka lehetne még, az a rendezvényszervezés, de az szintén elesett.
– Akkor mégis mit csinálnak azok, akik előtt ezek a lehetőségek bezárultak?
– MOST HALLOTTAM, HOGY VALAKI MATRACOKAT ÁRUL, VAGY VAN OLYAN FELSŐFOKÚ ANGOL NYELVTUDÁSSAL RENDELKEZŐ KOLLÉGÁM, AKI EGY ÉPÍTKEZÉSEN DOLGOZIK, MÁSOK BKV JEGYELLENŐRNEK MENTEK.
Vannak természetesen olyanok is, akik valamilyen irodai munkát vállaltak. Volt olyan is, aki próbált elhelyezkedni egy kávézóban, de közölték vele, hogy olyat keresnek, akinek már van szakmai tapasztalata a vendéglátásban. Ez utóbbiból természetesen most rengeteg van, aki munkát keres. Nem egyszerű.
– Miben tud segíteni a Magyar Idegenvezetők Egyesülete a nehéz helyzetbe került idegenvezetőknek? Meddig lehet elmenni az érdekérvényesítésben?
– Komoly érdekképviselet folyik a háttérben. Nagyon sok levelet írtunk a különböző minisztériumoknak. A Szállodaszövetséggel és az utazási irodák különböző szervezeteivel arra törekszünk, hogy a sajtóban is felhívjuk a figyelmet a turizmus helyzetére. Az nem mondható, hogy el lenne hallgatva a téma, persze nyilván nem csak ez az egy gondja van az országnak a járványhelyzetben.
A MAGAM RÉSZÉRŐL A PÁRBESZÉDET TÁMOGATOM. SAJNOS AZONBAN AZT VESZEM ÉSZRE, HOGY A PÁRBESZÉDET SOKSZOR A GYENGESÉG JELÉNEK TARTJÁK MAGYARORSZÁGON.
Vannak más országok, ahol a párbeszédnek sokkal erősebb hagyományai vannak. Fontos lenne, hogy a döntéshozók leüljenek és együtt dolgozzanak a turisztikai szakemberekkel. Mi mind elkötelezettek vagyunk a szakmánkban, és szeretjük csinálni azt, amihez értünk.
– Milyen kormányzati beavatkozásra lenne szükség?
– Első körben egy turizmusra koncentráló, a turizmus problémájára reagáló projekt kéne. Ugyanakkor bármilyen meglepő, de az idegenvezetők nem részesültek járulékkedvezményben, pedig a 90 százalékuk KATA-s vállalkozóként adózik. Ha én szeretnék legálisan dolgozni, és lett volna most szeptemberben két csoportom, az akkor azt jelenti, hogy ha csoportonként mondjuk 80 vagy 100 ezer forintot keresek, abból még a KATA miatt lejön az 50 ezer forint. Ez nem lenne gond, ha egész évben lenne turisztikai szezon. Küldtünk a pénzügyminisztériumnak ezzel kapcsolatban egy levelet, ahonnét átirányítottak minket az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz. Összefoglalva, azt a választ kaptuk, hogy már nincs vészhelyzet. Csak hát a turizmus egyáltalán nem tért vissza.
– A KATA-s adómentesség meddig lenne indokolt?
– Minimum jövő tavaszig, május elsejéig, és utána felül kéne vizsgálni, hogy valójában most akkor indul a turizmus, vagy ugyanott tartunk, mint most szeptemberben, hogy még mindig nem jönnek a turisták.
– Ez meg is oldaná az idegenvezetők helyzetét?
– A mentesség csak egy alapsegítség lenne, egyébként az államnak így sincs bevétele, ha mindenki szünetelteti a KATA-s vállalkozását. Az egész turisztikai szektorban átfogó bértámogatás kellene. Például ha az utazási irodák nem tudják fizetni a dolgozóikat, és tönkre mennek, akkor nem lesznek kik újraindítsák a szezont, valamint nem tudnak munkát adni az idegenvezetőknek. Ha a szállodák bezárnak, akkor a szálláshelyeken nem lesz munkaerő aki fogadni tudná a vendégeket. És így tovább. Budapestet és a vidéket sem lehet kettéválasztani. Többnyire a nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező nagy budapesti irodák hozzák a külföldieket. Magyarország fő reptere Budapesten található. A turisták 80 százaléka pedig repülővel érkezik. Itt vannak a fő dunai kikötők és a nemzetközi forgalmat bonyolító pályaudvarok. Budapest egy érkezési és egy távozási pont.
HA A BUDAPESTI TURIZMUS TÖNKREMEGY, AKKOR A BEUTAZTATÓ TURIZMUS MEGY TÖNKRE. AZ, HOGY KÉT HÓNAPIG TÚLZSÚFOLT VOLT A BALATON, MÉG NEM HELYETTESÍTI A KÜLFÖLDI TURIZMUST.
– Más országokban hogyan próbál segíteni az állam?
– Csak egy példa: Franciaországban nem engedik el a francia cégek kezét, olyan 80 százalékos bértámogatás van, amelynek az a célja, hogy megtartsa a munkaerőt, és ne essen szét a szektor. Amikor majd újraindul a turizmus, akkor gyorsan és egyszerre tudjon beindulni minden.
– Egyáltalán nem tudni, hogy meddig lesz még velünk a koronavírus, és milyen további stációi lehetnek a járványhelyzetnek. Meddig élhet túl a szakma?
– Márciusban úgy számoltunk, hogy nyárra ez a történet rendeződik, és szeptemberre megindulhat a turizmus. A határzár azonban elvágta még a pislákoló turizmus lehetőségét is. Most úgy számoljuk, hogy optimista esetben a következő szezon március-áprilissal indulhat. Persze a nagyobb, 3-4 hetes utaknak így is csak 2021 végére, vagy 2022-ben van realitása.
– Mi lehet a turizmus jövője?
– Sokan arra számítanak, hogy megszűnik a hagyományos turizmus és mindenki átáll majd a virtualitásra, az emberek pedig otthon a fotelből nézik majd meg a városokat. Én ebben nem hiszek, az ember élményt keres és helyszínváltozásokat. A digitalizáció nem cél, hanem eszköz, ami támogatni tudja a turizmust. Korábban nagy változást jelentett a fapados légitársaságok megjelenése, és az, hogy a közelmúltig akármikor lehetett olcsón online helyet foglalni különböző régiós járatokra. Hasonló reformot indított el a több száz vagy ezer fős hajóutak népszerűsége is. Ez átalakította a piacot, és emiatt egy dömping alakult ki, világszerte elharapódzott a tömegturizmus, ami sokakat már-már idegesített is.
HA A JÁRVÁNNYAL HOSSZÚ TÁVON EGYÜTT KELL ÉLNÜNK, AKKOR IS LEHET TURIZMUS. AKÁR POZITÍV VÁLTOZÁST IS HOZHAT AZ, HOGY A JÁRVÁNY VISSZAVETI A TÖMEGTURIZMUST, ÉS TALÁN FELVÁLTJA A MINŐSÉGI TURIZMUS.
– Ami mit is jelenthet?
– Szemléletváltást. Azt mondják majd az emberek: ha már elutazok, akkor nem egy fél vagy egy teljes napot maradok, hanem 1-2 hetet, hogy igazán megismerjem a várost. Budapestet sem lehet három óra alatt megismerni, minimum 4-5 nap kell hozzá. Ráadásul mi, idegenvezetők az utazási irodákkal közösen azért küzdünk Budapesten, hogy kiterjesszük vidékre a külföldi turizmust. Budapest egy picit kozmopolitább, a vidéki Magyarországnak azonban nagyon erős, sajátos kulturális hangulata van. Ahogy a szakmában szokták mondani, Budapest adja a wow-élményt, a vidék pedig Magyarország báját, vagyis a gasztronómiát, a jó borokat, a nyugalmat, és a helyi kultúrát.
– Mitől lesz valaki jó idegenvezető?
– Minden idegenvezető egyben lokálpatrióta is, aki nagyra becsüli a saját kultúráját. Egy idegenvezető lényegében egy nagykövet, az ország arca. Amikor Magyarországról beszélek a turistáknak, én mutatom be nekik az országot, én vagyok a helyi, a „magyar” nekik. Ha jól csinálom a munkámat és szimpatikusnak tartanak, akkor azt fogják gondolni és mondani, hogy a magyarok szimpatikusak.
