Deák Judit – elnök
Szakmai tapasztalatot az IBUSZ-nál, OTP-Penta Toursnál, Chemol Travelnél szereztem, jelenleg ügyvezető igazgatója vagyok a Harmony Toursnak.
Tanár vagyok és idegenvezető, ezenkívül trénerként dolgozom üzleti kommunikáció/tárgyalástechnika témában. Többnyire idegenvezetőként, angol, német, spanyol és japán nyelven dolgoztam/dolgozom és mint ilyen 80 országba jutottam el.
A BTI (most KIT) esti idegenvezetőképzésén tanítottam először, 23 éve kezdtem el.
Azóta néhány más iskolában is tanítottam/tanítok, legtovább az Európai Üzleti Polytechnikumban, és az utóbbi években az EFEB-nél.
A BKIK-nak dolgozom, mint külsős vizsgáztató, idegenforgalmi szakmai vizsgáknál társelnökként.
Egy évig voltam a MISZ (Magyarországi Idegenvezetők Szövetsége) alelnöke, alapítója egyébként, utána pedig öt évig az elnöke.
(Az én kezdeményezésem volt, hogy Magyarországon is ünnepeljük meg az „Idegenvezetők Világnapját”, ami azóta is egy nagyon sikeres rendezvény, minden évben, február utolsó vasárnapján).
Szakmai publikációként említem a KIT Kft által kiadott „Walking tours in Budapest” jegyzetemet, amit 2000-től az angolos idegenvezetők használnak a budapesti városnézés tanulásakor.
2007-ben idegenvezetőként PRO TURISMO díjat kaptam.
Dr. Kundi Viktória
Tanulmányaimat turisztikai vonalon végeztem. Kéttannyelvű szakközépiskolai érettségim után, főiskolai diplomámat jelenlegi munkahelyemen, a Kodolányi Főiskola Turizmus Vendéglátás szakán szereztem 2004-ben, területfejlesztés szakirányon.
Ezt követően MsC közgazdasági diplomát szereztem a Széchenyi Egyetem Gazdaságtudományi Karán marketing menedzsment szakon. 2006-ban OTDK-t nyertem turisztikai témában.
2013-ban ugyanebben az intézményben doktori fokozatot szereztem Fesztiválturizmus témában summa cum laude minősítéssel.
Jelenleg szintén a Széchenyi István Egyetemen jogi tanulmányokat folytatok.
Idegenvezetői múltam 2002-ig nyúlik vissza. Tapasztalatot az Ignas Tours, Basta Tours, ETS Hungary, TENSI Holiday Kft. és Zseppelin utazási irodáknál szereztem és szerzek máig. Belekóstoltam 6 évre a telepített idegenvezetésbe, majd 2008 óta kiutazó magyar csoportok kulturális és incentive, míg beutazásban főleg német és angol nyelvű csoportok hazai kulturális és gasztronómiai, valamint céges útjait bonyolítom.
2006-ban a TENSI az irodai és utasvisszajelzések alapján az év telepített idegenvezetőjének választott, Kósa Gabi kolléganőmmel megosztva.
Az idegenvezetés mellett főállásban a Kodolányi János Főiskola Turizmus Tanszékén főiskolai docensként, míg a Gundel Károly Vendéglátóipari Szakképző Iskola szakoktatójaként tevékenykedem. Korábban az idegenvezetői képzésből is aktívan kivettem a részem.
Tagja vagyok a Magyar Földrajzi Társaságnak, így a Kodolányi főiskolával közösen szervezett MFT előadássorozatának rendszeres előadója vagyok turisztikai témában.
Tudományos munkám miatt főként feszitválturizmussal kapcsolatos cikkeket, tanulmányokat írtam. Publikációim közül a „Fesztiválok jellemzői és jelentőségük napjaink turizmusában” című monográfiámat emelném ki (Publicon 2014), mely a kiadó legjobban fogyó szakmai kötete volt 2014-ben.
A kollégák lendületesnek, dinamikusnak, stratégának ismernek, jó kommunikációval, így bízom benne, hogy ezeket a tulajdonságaimat a jövőben a MIe egyesületi céljaink elérésére kamatoztathatom.
Adamikné Juhász Nóra
Régen dédelgetett vágyam vált valóra november 10-én, amikor az új idegenvezető egyesület és érdekvédelmi szervezet alapító okiratát aláírtam. Régóta érett a helyzet arra, hogy végre egy igazán hatékony és az idegenvezetők érdekeiért lobbizni akaró és tudó közösség létrejöjjön.
Külön köszönettel tartozom azért, hogy alapító társaim bizalmat helyezve belém, megválasztottak elnökségi taggá, amely pozícióban feltett szándékom, hogy csapatjátékosként avagy egyfajta csapatkapitányként előmozdítsam a szakmai érdekképviselet hatékonyabbá tételét.
Adamikné Juhász Nórának hívnak és a rendszerváltáskor kezdtem el idegenvezetőként dolgozni, mint frissen érettségizett külkereskedelmi főiskolás hallgató. Az olaszos kollégák közül sokan ismernek, hiszen sokukkal évtizedes barátság is összeköt. Sok mindent kipróbáltam a turizmusban, voltam kitelepített idegenvezető Jesoloban, vezettem magyarokat Rómába, Firenzébe, Szicíliába, tolmácsoltam vadászatokon avagy üzleti utakon. A ‘90-es években diploma után, egy időre megváltam a turizmustól és egy olasz multinacionális cégnél dolgoztam 6 évig kereskedelmi vezetői beosztásban.
Családom van, egy egyetemista nagylányom és egy általános iskolás kislányom. Az új évezred beköszönte óta ismét idegenvezetőként tevékenykedem és bár angolul is vezethetnék, az olasz beutazó turistákra specializáltam magam (tematikus városnézések, országjárások) és picinyke vállalkozásomat az internet segítségével.
Az elmúlt évek szomorú tapasztalata számomra, hogy a turizmus egyfajta mostoha gyereke a magyar gazdaságnak, sem megfelelő országimázzsal sem hatékony marketing munkával, sem logikus turisztikai stratégiával nem rendelkezik az ország évtizedek óta. A turisztikai szakmán belül pedig szinte árvagyerekként létezett eddig az idegenvezető társadalom, amelynek tapasztalatai, szakmai gyakorlati hozzáértése parlagon hevert, megbecsültsége és elismertsége, érdekeinek képviselete láthatatlan maradt. Ezen szeretnék én az elkövetkezendő években a munkámmal és társaim együttműködésével változtatni!
Stumpf Éda
1990-ben diplomáztam az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem-francia nyelv és irodalom szakos tanárként. Tíz évig lelkesen tanítottam mindkét tárgyat a zuglói Teleki Blanka Gimnáziumban, ahová mint Alma materbe tértem vissza az egyetem után.
Válásom után muszáj volt váltanom az anyagiak miatt, tehát belefogtam egyrészt a céges nyelvoktatásba, másrészt megszereztem a KIT-ben az idegenvezetői képesítést. Igazán komolyan 2004-ben debütáltam a turizmusban, méghozzá beutas oldalon, hiszen két lányom akkoriban még csak kisiskolás volt, így jól jött, hogy munka után hazakeveredek „a saját ágyamba”.
Különösen szeretem a többnapos csoportokat, ha lehet, országjárással egybekötve: ekkor tudjuk igazán megismerni egymást, ekkor tudom sokkal mélyebben átadni nekik mindazt a kincset, amit hazánkban találhatnak. Szívesen fogadok el „extrémebb” tematikájú csoportokat, akár tolmácsolással egybekötve (a kertészhallgatóktól a katonákig sokféléhez volt már szerencsém).
Egyelőre csak franciául vezetek, de középfokon beszélek olaszul is, és valamivel gyengébben angolul és németül, tehát a hosszútávú terveimben ilyen irányú bővítés is szerepel.
A nyelvtanítás, az idegenvezetés, a fordítás, a tolmácsolás egyaránt fontos számomra. Az elmúlt években a Litea kiadó három, turistáknak szóló kiadványát fordítottam franciára: egy sok képpel díszített Budapest könyvecskét, mely inkább egyéni sétákra épül, egy magyar szakácskönyvet és egy komolyabb Budapest és Szentendrét (a zöldet).
A facebookon egyeztetett véleményünkből, kommentjeitekből egyre inkább azt szűrtem le az elmúlt évben, hogy nagy az igény értelmes, hatékony, közös fellépésre érdekeink védelmében, jövőnk biztosításában, egymás segítésében. Eleinte kötetlen formában, visszajelzéseitekre hálásan támaszkodva igyekeztem megfogalmazni és lehetőség szerint képviselni a mondanivalónkat, majd boldogan vettem részt a MI Egyesület alapításában. Bízom benne, hogy a jövőben együtt egyre eredményesebbek leszünk!
Koranisz Laokratisz
Üdvözlöm a MIe honlapjának valamennyi olvasóját, követőjét. Koranisz Laokratisz vagyok, 2014 áprilisától a Magyar Országgyűlés görög nemzetiségi szószólója, megválasztásomat megelőzően több mint harminc évig görög és bolgár nyelvű idegenvezető.
2016 tavaszán több, a szakma által ismert és elismert idegenvezető keresett meg engem a jogosulatlan idegenvezetés magyarországi problémájával. Az idegenvezetők megosztották velem a munkájuk során előforduló visszásságokat, felhívták a figyelmemet arra, hogy a jogosulatlan idegenvezetés veszélyezteti a munkahelyeiket, a megélhetésüket és felvázolták javaslataikat arra vonatkozóan, hogy miként lehetne ellenőrizni az idegenvezetők jogosultságát is.
Tekintettel arra, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága mellett tagja vagyok az Európai Ügyek Bizottságának, a Külügyi Bizottságnak és a Vállalkozásfejlesztési Bizottságnak egyaránt, úgy gondoltam, hogy a Vállalkozásfejlesztési Bizottság kiváló fóruma lehet a magyarországi idegenvezetőket érintő problémák előterjesztésének.
A Vállalkozásfejlesztési Bizottság meghallgatta Gyenizse Dorottyát, aki a megkeresésem időpontjában a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) szaktekintélye volt. A bizottság támogatta az előterjesztésemet és mind annak tagjai, mind a meghívott előadó felismerte, hogy azzal a jövőben szükséges és kell is foglalkozni. Egykori idegenvezetőként különösen átérzem a szakmát érintő nehézségeket, ezért kezdtem el intenzíven foglalkozni a témával és határoztam el, hogy egy parlamenti találkozás keretében egy asztalhoz ültetem a szakma kiválóságait és a turizmust érintő jogszabályok alkotóit.
Az első kerekasztal-beszélgetést több megbeszélés is követte és ezeknek a rendkívül konstruktív üléseknek az eredménye a Magyar Idegenvezetők Egyesülete, a MIe, amely már nem csak az itt vázolt gondokkal foglalkozik. Bízom abban, hogy a Magyarországon dolgozó idegenvezetők rövidesen megismerik a MIe politikáját és felismerik, hogy az egyesület igazi érdekérvényesítő szerepet kíván betölteni.
Azt hiszem, hogy az összes alapító tag nevében kijelenthetem, hogy hitet tettünk amellett, hogy megvédjük az Önök munkahelyeit, megoldásokat keresünk a szakmát érintő problémákra, figyelemmel kísérjük az MTÜ munkáját és észrevételeinkkel segítjük a törvényalkotók munkáját. Nem kis kihívás, de minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a magyar turizmus minden szegmense megfelelő színvonalon működhessen.
Kleyer Éva
Kleyer Éva vagyok. A budapesti Eötvös József Gimnázium emelt szintű német tagozatán érettségiztem, ahol az idegenvezetői képesítést is megszereztem. A Vendéglátóipari Főiskola szüneteiben már gyakorolhattam a szakmát, azóta is sajnálom azokat a kelet-német diák és nyugat-német nyugdíjas csoportokat, akiken akkoriban élesítgettem a körmeimet.
Mivel akkoriban csak három iroda közül lehetett választani, így a Cooptourist csapatába kerültem főállású idegenvezetőnek német és angol nyelven.
A pályát tíz évre, körülbelül a családalapítás idejére hagytam el, 2003 óta azonban szabadúszóként ismét teljes lendülettel jelen vagyok.
Szeretem a kihívásokat, a nem egyszerű eseteket, nagyon sok bicikli túrát vezettem Bécs és Budapest között, dolgoztam a Turizmus Rt. megbízásából, újságíró csoportokkal, tévé stábokkal, ezt azóta is szívesen és gyakran teszem. Mostanság inkább a kis magán csoportokat kísérgetem, jórészt gyalogosan, ahol jól jön, hogy rugalmasan lehet reagálni a vendég igényeire és képességeire, és a hatalmas tudásanyagot, ami a fejemben (fejünkben) lakozik, meg lehet csillogtatni.
Néhány éve pár kollégával szervezni kezdtem a téli önképző csapatot, meghívtunk előadókat, sétákat, látogatásokat szerveztem, most is küldök érdekes cikkeket azoknak a kollégáknak, akik a címlistámon vannak.
Rég óta beszélünk egy szakmai szervezet szükségességéről, ezért örülök, hogy egy nagyon profi csapat tagja lehetek és végre megvalósul óhajunk: az idegenvezetői szakma kivívja társadalmi elismerését és méltó rangját a turizmuson belül.
Farkas Marianna
Farkas Mariann(a) holland nyelven vezető idegenvezető vagyok, ami csupán egy véletlennek köszönhetően alakult így.
Már középiskolás koromban belekóstoltam magyar utazók külföldön való kísérésébe, amikor a nyári szünetekben édesanyám munkahelyének dolgozóit kísértem el thüringiai csereüdülésükre a felmerülő nyelvi akadályok minimalizálására.
Ezzel több legyet is ütöttem egycsapásra: nemcsak a Veres Pálné Gimnáziumban emelt szinten tanult német nyelvet gyakorolhattam eredeti nyelvterületen, hanem pénzt is kereshettem és kipróbálhattam, milyen az, ha kb 40, az adott helyen nem ismerős ember követ engem (és lesi szavaimat). Máig is sikernek tartom, hogy 16 évesen a vendéglátók kívánságától eltérően – sőt némi rosszallásától kísérve -, minden segítség nélkül (még jóval az internet előtti időben) az érdeklődők részére egyedül megszerveztem a csoportok kirándulását Buchenwaldba! Talán ekkor döntöttem el, idegenvezető leszek?
Ez azonban csak egy kis kitérővel valósult meg, ugyanis sem a szüleim, sem a gimnáziumi osztályfőnököm nem szerették volna, ha az ő szemükben „vándoréletmódot” jelentő foglalkozást választok. Így a Külkereskedelmi Főiskola Kereskedelmi Áruforgalmi szakán végeztem, azaz külkereskedő lettem. (Előfelvételisként vettek föl, így a tanulmányaim megkezdése előtt dolgoznom kellett, s ekkor a Cooptouristnál kaptam rövid ízelítőt a turizmusból.)
Az akkori időben egy „álommunkahely álommunkakör”ébe vettek föl: porcelánok valamint lámpák és órák eladása és beszerzése lett a feladatom a nyelvterületemnek (német és angol) megfelelő piacokon. Szerettem a munkámat, de az ún. tervutasításos értsd feljegyzésekkel teli rendszer nem igazán jött be nekem.
A lehető legjobbkor született fiam, s hogy a gyereknevelés mellett az idegen nyelveket se felejtsem el, beiratkoztam az akkori Belkereskedelmi Továbbképző Központ idegenvezetői esti tanfolyamára. A tanfolyam ideje alatt, beugróként, vészhelyzet esetén (főleg ünnepek idején, amikor egyes idegenvezetők csak úgy „leléptek” a csoportoktól) már élesben is gyakoroltam az idegenvezetést.
A tanfolyam befejezése után pár héttel egy véletlen folytán egy holland utazási irodától kaptam egy budapesti 4 órás városnéző túrát. S ez a találkozás eldöntötte a következő 28 évemet: azóta is ez, az időközben a legnagyobb holland touroperatorrá fejlődött cég az egyik fő megbízóm.
A sikeres első városnézésem után pár nappal a következő megbízásom már országjárás volt. Egyből 8!
Sokszor ’déjà vu’ érzéseim vannak, amikor pályakezdő idegenvezető kollegák segítséget kérnek, mit tegyenek, ha egyből „nagy falatnak számító” megbízást kapnak? Nekem ilyen segítségkérési lehetőségem nem volt: szinte senkit nem ismertem az idegenvezetők közül, s pont akkor kezdtem dolgozni a turizmusban, amikor a régi 3 nagy utazási iroda főállású idegenvezetői csapatát leépítették!
De…Bárhová mentem (külön szerencse volt, nem mindig ugyanazt az utat jártuk be), mindenhol – kérés nélkül – kaptam a helyet, mint tenyerét ismerő helyi vezetőt, s gyakorlatilag az első, turizmusban eltöltött szezonban újra, a valóságban „megtanultam” Magyarországot! Nekem csak figyelnem és fordítanom kellett.
Arra is viszonylag hamar rájöttem, bármennyire is akarják, akarom, a holland, főleg idősebb emberek 10 napon át nem képesek folyamatosan figyelni és befogadni a német nyelven elmondottakat. Így – részint fogadásból illetve dühből– úgy döntöttem, megtanulom az ő nyelvüket!
Így lettem holland nyelven vezető idegenvezető.
Azt már az élet hozta, hogy időközben családi és barátai kapcsolataim is Hollandiához kötnek.
(A kínai nyelv tanulásának elhatározása is kb egy ugyanilyen véletlennek köszönhető. S ennek következtében sikerült a magyar turizmus speciális szegmensét az olimpia alatt Pekingben – intenzív munkavégzés közben – tanulmányoznom.)
Nem tudnám felsorolni azon holland és belga cégeket, akik megbízásából dolgoztam.
25 év intenzív idegenvezetői munka után azonban úgy éreztem, nem az én világom már, amivé a holland vendégek magyarországi látogatása vált.
Ezt sajnos a testem is érezte és éreztette, s a betegség arra késztetett, gondoljam át, mit szeretnék. Én a gyógyulást választottam.
Ezért úgy döntöttem, befejezem idegenvezetői munkámat.
Visszatértem eredeti foglalkozásomhoz: újra beültem egy, többek között külkereskedelemmel foglalkozó cég irodájába. (Az évek során teljesen soha nem adtam föl külkereskedői munkámat: kisebb cégek külkereskedelmi tevékenységét továbbra is koordináltam, intéztem, amihez többek között vám- és adóügyintézői vizsgát is tettem). Szerencsémre a cégtulajdonos belátta, nem vagyok az a típus, aki 25 év intenzív idegenvezetői munka után teljesen le tudna állni, s megegyezésünk értelmében, felépülésemet követően, ha úgy akartam, vállalhattam idegenvezetői munkát. Ezt sok régi munkaadóm el is várta, sőt szinte követelte tőlem.
S pont ekkor jött egyik kollégánk kihagyhatatlan ajánlata is, s 3 éve főleg egyéni megbízások alapján egyéni vendégeket vezetek.
A régi holland és belga touroperatorok közül is többen elfogadták az én általam támasztott feltételeket, s nekik továbbra is / újra dolgozom.
Visszatekintve az elmúlt 28 évre: érdekes fejlődésen, átalakuláson ment át a munkám. Valóban évről évre megújulást igényel. Nagyban segíti idegenvezetői munkámat, hogy gyerekkoromban családom belátása révén módomban állt mind zenei mind képzőművészeti tanulmányokat is folytatni. Ugyanakkor a gazdaságtudományi tanulmányaimat is hasznosítani tudom, így igen széles körű ismeretanyaggal próbálom vendégeim figyelmét lekötni. Állítólag nem vagyok egy unalmas előadó típus.
Próbálom maximálisan kihasználni a modern technika adta lehetőségeket, bár nagyon ajánlatos a lehetőségek közötti szelektálás. Folyamatosan olvasom a híreket – főleg az interneten-, s automatikusan jött, amit olvasok, s hasznosnak gondolom a kollegák számára, tegyem is közzé. Így kb 2 éve ezzel „fárasztom” a részint erre a célra létrehozott internetes portálokon idegenvezető társaimat.
Ugyanígy természetesnek, sőt elengedhetetlennek gondoltam egy aktív, XXI.századi felfogásban működő, az idegenvezetőket tömörítő, az ő érdekeikben eljáró, őket használható információval ellátó és a turizmusban érdekelt többi szervezettel szorosan együttműködő szervezet létrehozását.
Ezért vállaltam részt a Magyar Idegenvezetők egyesülete megalapításában.
Jakus Mónika
Jakus Mónika vagyok. Az ELTE Bölcsészkarán kezdtem orosz-történelem szakon, ami finn-orosz lett a végére – a rendszerváltást követően így nem is lett belőlem tanár …
Ellenben levizsgáztam idegenvezetőként és szinte másnap kezdhettem is finn csoportok mellett az IBUSZ-nál. 1998-ban a pécsi JPTE természettudományi karán szereztem másoddiplomámat turizmus szakon (tanár és szervező) 2001-ig az egyik legnagyobb, finneket beutaztató iroda budapesti partnerirodájában, az Ok world travel-nél dolgoztam.
Öt évre tettem egy kis kitérőt a katasztrófavédelem területére – amikor a 2000-es évek elején úgy tűnt az internet elviszi az utasforgalmat az utazási irodáktól – protokoll, látogatások szervezése volt a feladatom. Ám hamar rájöttem: ez nem igazán az én műfajom. Ezért ismét visszatértem az utaztatáshoz, BTA utazási iroda (kiutaztatás) és a finn turisták lett ismét a folytatás. 2006 óta főleg egyéni finn vendégekkel, kis csoportokkal foglalkozom, tolmácsolok és fordítok (finn média rendszeres megrendelőm) valamint finn nyelvet tanítok. 2007-ben a BGF-en megszereztem a nemzetközi utazásszervező minősítő vizsgát.
Elmondhatom, hogy bár idegenvezetni szeretek a legjobban – ismerem az „íróasztal” túloldalán ülők, szervezők és referensek problémáit is. Elsősorban belföldön dolgozom, de járok külföldre is finn csoportokkal, tour leaderként az Adria partján: Szlovéniától Montenegróig, továbbá Szlovákiába valamint Erdélybe. A finn mellett az angol a másik munkanyelvem, oroszul nem dolgozom. Finn csoportoknál mindig van, általában angolul beszélő helyi idegenvezető a körutakon.
Úgy gondolom az idegenvezetés folyamatos önképzést jelent – változnak az utazási trendek, igények és minden város is.
Évek óta érezzük, kellene egy szakmai szervezet, el kellene ismertetni a hivatásunkat. Ám nagyon el vagyunk aprózódva ezen a meglehetősen individualista munkaterepen… Kívánom, hogy együtt legyünk hatékonyak, tevékenyek, és egyesítve erőnket, szaktudásunkat hozzuk ki a legjobbat magunkból és az egyesületből.
Balogh Krisztina
Balogh Krisztina vagyok. A Szilágyi Erzsébet gimnáziumban érettségiztem, külkereskedelmi főiskolai tanulmányaim alatt elvégeztem az idegenvezetői tanfolyamot, és a nyári szünetekben elsősorban olasz nyelven dolgoztam. 15 évig voltam főállású, szabadúszó, beutaztató idegenvezető, olasz, francia, ritkábban spanyol és végszükség esetén angol nyelven. 2002-ben egy francia busz és utazási iroda tulajdonos kitartó ösztönzésére megalapítottam Escapade Budapest néven egyszemélyes, beutaztató irodámat.
Egy évvel később, egy bejárás során tolmácsoltam a CroisiEurope francia hajózási vállalkozás tulajdonosainak, akik rám bízták az akkor kialakított, új tiszai programjuk szervezését. 2005 óta inkább csak saját csoportjaimat idegenvezetem. Évekig voltam MISZ és MUISZ tag. Idegenvezetői munkám során mindig felléptem azért, hogy javítsunk a szolgáltatók és a fogyasztók (turisták) közötti érdekellentéteken, a rögzült, de nem feltétlenül ésszerű beidegződéseken. Úgy gondolom, elsősorban az érdekérvényesítés terén tudok az egyesület munkájához hozzájárulni.
Ujvári Mária
Ujvári Mária vagyok. Közel 30 éve elköteleztem magam a turizmussal. Ez idő alatt a szakmával együtt én is többször megújultam. 1987-ben kezdtem el angol, orosz és magyar nyelvű idegenvezetőként dolgozni. Eleinte beutazó – többnyire orosz, majd kiutazó magyar csoportokat vezettem külföldre – közép- és nyugat-európai országokba.
Mint főállású idegenvezető, csoportkísérő, telepített idegenvezető számottevő tapasztalatra tettem szert az Ibusznál, Volántouristnál, Pannónia-Intouristnál eltöltött éveim alatt.
Később a főiskolán idegenforgalmi és szálloda menedzsment szakon elmélyítettem a tudásomat, és eközben nyitottam a művészetek felé.
Jelenleg egy multinacionális cégnél dolgozom, de az idegenvezetés mind a mai napig szerves részét képezi az életemnek. Önkéntes tevékenység kereten belül rendszeresen veszek részt hátrányos helyzetű gyerekek, nyugdíjas csoportok, iskolák számára programok ajánlásban, szervezésben valamint szakszerű lebonyolításában.
Érdeklődési körömhöz közel áll az épített természeti értékek, történelmi értékek bemutatása, a kulturális turizmus (múzeumok, kastélyok, várak), gasztroturizmus és borturizmus, valamint az egészséges életmódhoz kapcsolódó wellness- és gyógyturizmus.
Szabadidőmben sokat utazom, így a szakma másik oldalát is megtapasztaltam, ami gazdagította a munkámat, és egyre inkább ösztönzött, hogy ismeretimmel és képességeimmel csatlakozzak egy olyan közösséghez, amely fontosnak tartja a képzett idegenvezetők szakmai továbbképzését, ismereteik aktualizálását és emellett kiemelt figyelmet fordít az idegenvezetők érdekvédelmére is. Ezért örömmel fogadtam a lehetőséget, hogy a Magyar Idegenvezetők Egyesületének (Mie) egyik alapító tagja lehetek.
Palotás István
Valószínűleg én vagyok korban a rangidős a csapatban, de amúgy az egyik legifjabb idegenvezető.
A 70-es években a Szovjetunióban végeztem villamosmérnöki szakon.A szakmai karrierem nagy részét erőművek építésével töltöttem.8 évig építettem Pakson az atomerőművet, utána viszont Németországban, egy multinál töltöttem el 5 évet különböző erőművek tervezésével.
Ezek után átnyergeltem az erőművek üzembe helyezésére, többek között Indonéziában, Tajvanon voltam hosszabb ideig.
Utána már mint menedzser, csak az általam küldött szakembereket látogattam meg, és ha lehetőségem nyílott magam szerveztem saját utakat a világ különböző területeire. Ennek keretében voltam Észak és Dél-amerikában, Ausztráliában, Ázsiában szinte mindenhol (a kedvencem), de egész Európát bejártam. Afrikából csak mintavételezésre jutott eddig időm.
2013-ban úgy alakult, hogy váltani kellett. Mivel az orosz és német barátaimnak, partnereimnek rendszeresen bemutattam szép hazánkat, rájöttem, hogy ezt érdemes sokkal felkészültebben tenni.
Ezért a KIT-nél 2014-ben elvégeztem az idegenvezetői tanfolyamot. Remek oktatóim voltak, többek között az egyik alapító tagunk Pancsik Károly.A tanfolyam alatt igyekeztem az alkalmi társaságból valamilyen közösséget formálni, több együttlétet, közös városnézési gyakorlást szerveztem.Az idegenvezető igazolványomat csak magyar és orosz nyelvre állíttattam ki, mert a német nyelvvizsgapapíromat a 13 éves külföldi életem során valahol elkavartam.
Mint friss idegenvezető a vezetői tapasztalataimat szerettem volna ezen a területen is megosztani.
Aktívan részt vettem előszőr a MISZ fiatalítási kisérletében, nem sok sikerrel, aztán az aktív idegenvezetők egyesületének a szervezésében is mint alapító és elnökségi tag.
Ez sem volt az igazi sikertörténet, de most meggyőződésem, hogy a jelenlegi társakkal végre elindultunk a siker útján.
Minden lehetőségünk adott ahhoz, hogy felhasználva a szakmai felkészültségünket és tapasztalatunkat az idegenforgalom területén egyenrangú partnerei legyünk a többi szakmai szervezetnek és a politikai döntéshozóknak. Meggyőződésem, hogy Magyarországban az idegenforgalomban még nagy lehetőségek rejlenek.Az egyesületünk fiatal, energikus, célratörő és a rég hiányolt űrt tölti ki, nagyon nagy rá az igény.
Pancsik Károly
A középiskola befejezése után még TIT Országjárásvezetőként kezdtem dolgozni és lelkesen kísértem az IBUSZ belföldi programjait. A belföldi programok mellett szép lassan az ún. „Szomszédos országokba” induló utakat vezettem.
Természetesen az idegenvezetői engedély megszerzésével szélesedett az országok száma is Európától, a Kaukázus országaiig, illetve a tengerentúli desztinációkig. A pályakezdés során általános iskolában tanítottam, majd az IBUSZ-nál végigjártam az ún. szakmai szamárlépcsőt. A KVIF másoddiploma megszerzése után a felsőoktatásban is egyre több felkérést kaptam. Egy kicsit hűtlenkedve az újonnan beindított Hunguest Travelnél is dolgoztam, majd visszatérve az IBUSZ-hoz 2001-ig osztályvezetőként tevékenykedtem. Ezután főleg az oktatóként, szakmai vizsgabizottsági tagként, idegenvezetőként és a Haris Travel munkatársaként egy lelkes csapat tagja vagyok.
Hosszú éveken keresztül utazással foglalkozó rádióműsorokban is „dolgoztam”, néha még most is hallani különböző csatornákon néhány tanácsomat, élménybeszámolómat. Elsősorban magyar utasokkal dolgozom itthon és külföldön. Igyekszem továbbra is átadni a jövő idegenforgalmi szakembereinek (többek között leendő idegenvezetőknek is) a szakmai fogásokat elméleti és gyakorlati téren egyaránt.
Bízom benne, hogy a MIe újból megerősíti az idegenvezetői hivatás tekintélyét, szakmai továbbképzések alkalmával, a minőségi turizmus hatékony eszköze lesz és nem utolsó sorban az érdekvédelemben is kiáll mindenkiért, aki ezen a szép, de nagyon sokszor nehéznek tűnő területen dolgozik!
Papp Gergely
Papp Gergely vagyok. 2006-ban végeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem szakon. Az idegenvezetés, mint potenciális jövőbeli hivatás egy isztambuli utazás során merült fel, még ugyanabban az évben. Immár kilenc éve angol és francia nyelven kalauzolom a hazánkba látogató turistákat.
Az idegen nyelveket elég korán kezdtem el gyakorlatban használni, mert egy alapítvány keretei között hosszú évekig ifjúsági csere- és kulturális programokat szerveztem. Jelenleg szintén alapítványi keretek között borászati szakmai gyakorlatokat szervezek Francia- és Olaszországba olyan tanulóknak, akik szeretnék tudásukat és képességeiket külföldi környezetben kipróbálni. Az idegenvezetésnek köszönhetően számos a turizmushoz kapcsolódó terület kezdett érdekelni, úgymint a városfejlesztési koncepciók, gasztronómia és a turizmusmarketing. Emellett tematikusan foglalkozom borturizmussal, azzal a céllal, hogy a külföldi turisták minél jobban megismerhessék a hazai termőföld és a magyar kultúra e nagyszerű értékét.
Nagyon örülök, hogy részese lehetek a Magyar Idegenvezetők Egyesülete alapításának, mivel tapasztalatból tudom, hogy milyen fontos és hasznos tud lenni egy civil szervezet egy szakmai közösség számára.
Zeisler Heléna
Zeisler Heléna vagyok, olaszos idegenvezető.
A turizmus vérkeringésébe két évvel ezelőtt kapcsolódtam be, amikor az EFEB-nél elvégeztem az idegenvezető tanfolyamot, előtte csak turistaként érintettem ezt a területet.
Szakmai múltam ezáltal igen csekély, de előéletemre visszatekintve minden tanulmányom erre a területre irányított.
Bábszínészként dolgoztam, rádióztam, elvégeztem a pedagógia szakot Egerben, majd Esztergomban hitoktató lettem, jelenleg is tanítok több óvodában.
Emellett Olaszország szerelmeseként igyekszem a magyar utasoknak a történelmi, kulturális, vallási, gasztronómiai hátteret megmutatni Itália-szerte, hogy Ők is visszavonhatatlanul megszeressék ezt a gyönyörű országot.
Sok zarándokutat vezetek, igazán abban érzem otthon magam, de mindenhol otthonra találok, ahol olasz kávé kapható:)
A MIe megalakulása végtelen örömmel tölt el, hiszen ahol egy közösség, ráadásul jó közösség alakul, jó célokért, biztos a szakmai és emberi siker. Dolgozni pedig mindenképpen csak jó csapatban lehet, márpedig az eddigi jelek arra utalnak, hogy ez egy igazán jó csapat.