Ha egy budapesti idegenvezetőnek azt mondják: Óbuda, az első gondolatunk természetesen Aquincum. Ami persze nagyon is rendben van. Ma egy kicsit más témánk lesz; ugyan Óbuda, de itt nem az ókori provincia maradványaival ismerkedünk, hanem az Óbudai Gázgyár munkáslakásaival és tisztviselőtelepével, ismertebb nevén: a Kis-Wekerlével.
Almási Balogh Lorand tervei alapján épült a munkástelep. 100 lakás, érdekes, U-alakban, középen rengeteg fával, zöld területtel. Megjegyzem, a lakótelep építésénél alap volt, hogy a viszonylag kis területen az építkezéssel egy időben 6000 fát ültettek.
A gyár 15 mázsa kokszot biztosított télire a dolgozóinak és évente 750 köbméter gázt ingyen. Villanyt féláron. Az órabér kb. ötszöröse volt annak, mint amit például a textilgyárban fizettek. Húsvétra, pünkösdre, karácsonyra pedig külön ajándékcsomag járt minden dolgozónak. A közösségi épületben vendéglő és kantin működött, a különteremben volt a Gázművek Dal- és Önképzőköre a színjátszócsoporttal, dalárdával, a telepi zenekarral, könyvtárral. Volt műkedvelőkör, sakk-kör, cserkészcsapat is, amelyek mind a húszas években alakultak, akárcsak a futball szakosztály. De volt tenisz- és kuglipálya, illetve a közeli Duna parton csónakház is.
A gyár vezetősége minden családnak havonta egyszer egy fogatot biztosított, vagyis járművet a nagybevásárláshoz, ez is a gázgyári “népjóléthez” tartozott. A lakásokban eredetileg nem volt fürdőszoba. Az U-alak fordulójánál, vagyis középen volt a legényszállás, a nőtlen férfiaknak, ahol a földszinten kádfürdőket és zuhanyzókat alakítottak ki, ide jártak a lakók tisztálkodni az egész munkástelepről. A kis kertekben csirkét tartottak, a háború alatt még disznót is. Konyhakertek voltak mindenhol, sok zöldséggel, gyümölccsel.
Hangulatos, falusias, mesekönyvi illusztrációnak tűnik ez a Kis-Wekerle. A tervező Lechnek Ödön és Alpár Ignác munkatársa volt, és jó barátságot ápolt Kós Károllyal. Néhány forrásból úgy tudjuk, hogy Kós Károly is belejavítgatott a tervekbe, ami nyilván jót tett a lakótelepnek és látni lehet Kós Károly jellegzetes stílusát.
A másik, kisebb terület a tisztviselőké volt. Kolóniának nevezték – a legnagyobb alapterületű ház természetesen az igazgatóé volt, 422 m2. A 9 villából álló épületegyüttest Reichl Kálmán tervezte. Az épületek nagysága és színe mutatta a hierarchiát. Középen volt az igazgató félemeletes, óriási villája, ehhez közel álltak a szintén fontos tisztviselők villái. De ahogy középről haladunk kifelé, a házak kisebbé és vörös téglaborítás lassan sárgává változik.
A tisztiviselő-telepieknek extra szolgáltatások is jártak: minden napra beosztottak valakit a másik telep munkásasszonyai közül, akik háztartási munkát végeztek itt, illetve a nevezetes bevásárló fogat a villa-lakó asszonyoknak minden nap rendelkezésükre állt.
Ma az egykori Gázgyár területén a „magyar Szilíciumvölgy” egy részét találjuk: egy 21. századi ipari park, a Graphisoft Park működik itt, amelyet a világsikert aratott 3D-s építészeti szoftver fejlesztői telepítettek ide. A Magyarországon is egyedülálló környezetben sok start-up cég talált otthonra, két egyetem, biotechnológiai és informatikai fejlesztőcégek működnek itt.
A Kis-Wekerle házaiból sok üresen áll, és sajnos romlik az állaga. Van amit felújítottak, és vannak nagyon leamortizálódott részek is. Mindenesetre hangulatos, különleges, nagyon érdekes az egész; egy kis város a városban.
Egy sétát mindenképpen megér!