Mikor, milyen körülmények közt kerültél az idegenvezetői pályára?
Alapvégzettségem: külkereskedelmi üzemgazdász, azaz külkereskedő. A Külkereskedelmi Főiskolára jártam – mint kiderült, nagyon sok, most idegenvezető kolléga is ott végzett. Mivel gyerekkorom óta szerettem idegennyelveket tanulni – általános iskolában orosz tagozatos osztályba jártam, a Veres Pálné Gimnáziumban német tagozatra – egyértelmű volt, olyan helyen szeretnék továbbtanulni, ahol az idegennyelveket tovább lehet tanulni és „valami” szakmát is tanulok hozzá. Ezért választottam a Külkereskedelmi Főiskolát, ahova előfelvételisként vettek föl. Ez azt jelentette, a pontszámaim alapján bekerültem ugyan, de létszámkorlát miatt csak 1 évvel később kezdhettem el a tanulmányaimat. Ez idő alatt valahol dolgoznom kellett.
Mivel mindig is érdekelt az „idegenforgalom” – akkoriban még így hívták a turizmust, ma már ez furcsán hangzik – körülnéztem, milyen ilyen iroda van viszonylag közel hozzánk, s így esett a választásom a Cooptourist Kossuth téren lévő irodájára. Jelentkeztem, és felvettek.
Aztán az első munkanapomon jött is az első nagy „csalódás” ugyanis a pénztárba osztottak be. Ott semmi közvetlen kapcsolatom nem volt utazókkal, max. a részükre megvásárolt valuta kiviteli engedélyének megírásakor és annak átadásakor. Ha épp nem azokat körmöltem, próbáltam követni, hogyan is történik az utak szervezése. De ott ilyen nem igazán történt. A referatúrák ugyanis teljesen máshol voltak.
Egy szerencsétlen történet és még nagyobb csalódás folytán kb. 4 hónap után kiléptem a Cooptouristtól és egy teljesen más területre mentem dolgozni: az egyedüli magyarországi gyapjúminősítő intézetbe. Ott igazán izgalmas feladataim voltak, ott tényleg bevontak a munkába: mikroszkópon át én is elemezhettem a beküldött mintákat stb. A közvetlen főnököm professzor volt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Mivel szerettem rajzolni, az előadásaihoz a szemléltető ábráit, tablóit is én rajzol(hat)tam. (Ez még jóval a számítógépek megjelenése előtti világ volt, semmi ppt és egyéb technikai megoldás, manapság alapnak számító prezentációs lehetőségek állnak rendelkezésre.)
Aztán mentem a főiskolára, ahol német és angol nyelven tanultam a külkereskedelem alapjait, s a diplomám kézhezvétele után választanom kellett: hova menjek dolgozni? Egy éppen akkor alapított osztrák-magyar vegyesvállalathoz, vagy egy híres magyar állami céghez. Mivel közben kiderült, gyermeket várok, a Konsumex Külkereskedelmi Vállalatot választottam, ahol teljesen véletlenül arra az osztályra kerültem, amely porcelánok (Zsolnay, Hollóházi, kínai), lámpák, órák kereskedelmével foglalkozott. Álom munka volt egy kezdő külkereskedő számára! Szerettem ott dolgozni, minden akkori, manapság már nevetségesnek és hihetetlennek tűnő részlet pl napi feljegyzések, jelentések, engedélyeztetések ellenére.
Amikor megszületett Levente fiam, s már egy 1 éve otthon voltam vele, egyre inkább hiányzott az idegen nyelv használata, s ekkor jött az ötlet: idegenvezetői tanfolyam! Szerencsémre a nem túl régen kézhez kapott főiskolai diplomám okán sok tárgyból felmentést kaptam. A szakmai oktatóm Bilicsi Tivadarné, Liza néni volt. (később tudtam meg, ő milyen nagy név volt akkoriban az idegenforgalomban)
Meséld el első idegenvezetésed, ha vannak fotók, akkor azokat légy szíves oszd meg velünk!
Az idegenvezetői tanfolyam elvégzése után halogattam, hogy idegenvezetőként munkába álljak. Egy véletlen folytán aztán nem tudtam nemet mondani egy felkérésnek: volt idegenvezetői tanfolyami csoporttársam ajánlására keresett meg egy holland tulajdonban lévő cég (amit én javasoltam amúgy neki) s budapesti városnézést ajánlott. Nagyot nyeltem és elvállaltam.
Most visszagondolva a LEHETŐ LEGJOBB DÖNTÉSEMET HOZTAM akkor, hisz ennek, az időközben megszűnt cégnek köszönhetem az elkövetkező 30 évemet a magyar- holland / belga turizmusban!
Ekkor még németül vezettem a holland csoportokat. A szezon végére aztán már jól értettem a nyelvet. Kezdett bennem megérni a gondolat, nem kéne megtanulnom a nyelvet? Ugyanis arra is rájöttem/rádöbbentem, a vendégek sokszor nem értették meg, mit magyaráztam nekik 9-10 napon át. Ugyanis ennyi időt töltöttem velük, hiszen rögtön az első 3 sikeres városnézés után országjáró utakra kért föl a holland cég.
Máig is hálás vagyok nekik azért is, mert mindenhol, amerre jártunk, helyi idegenvezetőket biztosítottak, nekem „csak” fordítanom és figyelnem kellett, s így tulajdonképpen a holland cég költségén, de közben pénzt keresve tanultam meg az idegenvezetést.
Imádtam az akkori munkámat: Magyarország 3 teljesen különböző részén 3 éjszakát töltöttünk és onnan indultunk a környéket felfedezni. Lassabb tempóban, nem stresszelve jártuk a magyar vidéket! Kb. 10 éven át jártam így az országot, Ez nagyon hiányzik manapság!
A 3. szezontól már holland nyelven vezettem ugyanis időközben beiratkoztam és elvégeztem a holland nyelvtanfolyamot, s családi okokból Hollandiába is kiköltöztem.
S közben egyre több holland cég keresett meg munkaajánlattal.
Fontos megemlítenem, a kezdetektől fogva free-lance idegenvezetőként dolgoztam. Soha nem voltam állományban utazási irodánál, azaz idegenvezetőként csak magamra számíthattam, hisz kb. senki más idegenvezetőt nem ismertem. A mostani kollégáimat mind „az utcán”, illetve munka közben ismertem meg.
Ha nem idegenvezetnél, akkor mi lenne a foglalkozásod?
Most már nem tudom magam más munkában elképzelni a mai világban. Ugyan van másik tanult szakmám is, de abban a mostani igények teljesen mások, mint, amikor én azt tanultam.
Voltak rövidebb-hosszabb kitérőim, amikor mellékfoglalkozásban vissza-visszatértem és hol magyar iparművész, hol magyar díszműkovácsok külföldi megjelenésének útját segítettem. Ezek mind arra voltak jók, hogy a sűrű turista-szezon után teljesen másban tudjak kikapcsolódni. Volt egy kb. 3 éves időszak is, amikor egészségügyi okokból vettem vissza a tempót, mint idegenvezető. Akkor is egészen más tevékenységgel próbálkoztam: rákbetegeknek és családtagjaiknak próbáltam az életét szebbé, elviselhetőbbé tenni.
Hogyan fogalmaznád meg az idegenvezetésnek, mint hivatásnak a legfontosabb ismérveit?
Figyeld az utast! Nézz a szemébe! (ezért nem kedvelem a tourguide-systemes vezetéseket, amikor én elől megyek, s nem látom, mi történik mögöttem)
Vedd észre a turisták jelzéseit!
Merj elrugaszkodni a forgatókönyvben szigorúan leírtaktól – természetesen a fontos keretek figyelembevételével!
Merd felvállalni a véleményed, és a megbízódnak (=referens) elmondani, szerinted mi és miért nem jó az íróasztal mögött ülve összeállított forgatókönyvben.
Hagyd az esernyőt, virágot, táblát, stb! Ne arról ismerjen meg/föl a csoportod!
Idegenvezetői pályafutásod eddigi legviccesebb, illetve legtanulságosabb emléke?
Kezdő idegenvezető koromban = 1. szezon: Hortobágy túra, utána folklór program vacsorával Mezőkövesden. Én csak a vacsorára és a folklór programra koncentráltam…Sikerült a legszebb hernyóselyem ruhámat magamra ölteni… A több órás pusztaprogramon – porral és sárral beterítve volt időm elgondolkozni… S megtanulni mi is az a puszta-program!
Legviccesebb élményem: az egyik csoportomban jött egy fiatal srác kb. 17 éves a szüleivel. Szegényt egy idő után megsajnáltam – belegondoltam – az én fiam vajon mennyire élvezné az utat: hőség, nyár, reggeltől estig úton és még operettkoncertre is elviszik a szülei. Kérdeztem, mi érdekelné őt? Séta közben felfigyeltünk egy kiírásra: tekepálya kibérelhető. Rámutattam. Ő rábólintott. Eldöntöttük, a koncert után elmegyünk. Amikor a csoport (átlagéletkor 65+) meghallotta a tervünket, fellázadtak: ők is jönnének! Így mentünk el a Vigadóbeli operett koncert után az egész csoporttal tekézni.
Legtutibb tippjeid a válságkezelésre?
Ne pánikolj!
Állíts föl prioritási sorrendeket! Mi fontos számodra rövid, illetve hosszú távon.
Mi jó az egészségednek? Talán ez a legfontosabb.
Kedvenc magyarországi desztinációd, és miért pont az?
A Budai Várban, a Kapisztrán tértől a Szentháromság térig. Eddig még a nyugalom. Ritkán találkozom arra nagyobb turistacsoportokkal.
Zselicség: dimbes-dombos táj, elképesztő színkavalkád, s megérkezni Pécsre és ott séta. Talán a mediterrán hangulata miatt.
Hogyan jellemeznéd, ajánlanád 10 szóval Budapestet, az országot egy külföldi számára?
Másképp európai, mint a többi. Nem annyira tökéletes, s ez adja a báját. A nyelv, amit mi beszélünk.
Hogyan lazítasz, mi a kedvenc hobbid?
Utazás távoli országokba. Más, nem európai kultúra felfedezése volt jó sokáig…kb. 25 éve kezdtem el a távoli utazásaimat. Arra mindig nagyon odafigyeltem, kivel és hova. Számomra az igazi kikapcsolódást a távoli országok, kultúrák jelentették. Imádtam menni, utazni. Gyűjtöttem a pénzt, hogy mehessek. De aztán túlságosan kinyílt a világ azok számára is, akik régebben ezt nem engedhették volna meg maguknak, eljött az olcsó repülőjegyek, olcsó hotelek stb. ideje és ezáltal elviselhetetlen lett a tömeg mindenhol…Főleg ezért pártoltam el Ázsiától. Cserébe beleszerettem a karibi világba, az ottani hangulatba, a Karib-tenger színébe, illatába, étkeibe, az emberekbe…
Amióta ezen a pályán dolgozol – megítélésed szerint – főleg miben változtak a turisták?
“Túllátottak” lettek. Túl sokfelé jártak (a többség, akiket én vezetek), nehéz sokuk számára olyat mutatni, ami valamiben kitűnik. Sokszor nem kíván elmélyülni a meglátogatott térség mindennapi életében: jön, megnézi, kipipálja.
Hogyan látod a szakma jelenét-jövőjét?
El kellene dönteni: mennyiség vagy minőség? Már régóta hangoztattam: nem jó az így, ahogy van, pl. hajók száma a Dunán, repülőjárat száma az égen.
Hagyjuk-e a helyben lakóknak a saját érdekeit is érvényesíteni? Mivel a nemzetközi hajókikötőhöz igen közel lakom (ott nőttem föl), más az álláspontom pl. a hajók belvárosi kikötésével kapcsolatban. Pont e miatt értem meg a Budai Várban lakókat…
Kompromisszumot kellene tudni kötni. S ebbe nálam nem fér bele: de ők = turisták hozzák a pénzt!
Milyen terveid vannak 2021-re?
Amikor leállt a világ, 2020. március 14.-én megszületett az unokám, Artúr. Szeretnék vele minél több időt eltölteni, a járvány után már szabadon, azaz ne kelljen mindig a maszkot hordanom. 2021-ben még nem számítok túl sok munkára, maximum az őszi időszakban kezd elindulni az a fajta turizmus, amiben én szeretek és szoktam dolgozni.
+1 egy személyes üzenet a MIE-tagoknak
Bár, nehéz időszak áll mögöttünk és előttünk, „egységben az erő”! S ne a múltban merengjünk, hanem tekintsünk előre! Aki csak megteheti, próbáljon meg minél többféle munkát= többféle csoport vezetését elvállalni.
Én személy szerint nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy „kis nyelvesként” én mindenféle túrát vezetek/vezethetek. S ezáltal nem lesz egysíkú, rutinszerű a munkám.
Ne várjuk, hogy a turizmus ugyanolyan lesz, mint eddig volt. A világ – benne velünk – közösen tehet arról, hova jutottunk.
TÚLTOLTUK – MINDANNYIAN! Ezektől a gondolatoktól vezérelve álljunk újra munkába.
